Sok éve vagyok házas (nem írnám meg pontosan, mert hátha a férjem is olvassa ezt). Sok évig tűrtem a házasság midnen terhét és nyűgét. Gyakorlatilag egyedül. Lettek gyerekeink, amit teljesen egyedül kellett csinálnom. Volt a háztartás, ami szintén egyedül csináltam. Nem mehettem vissza dolgozni sem, mert a férjemre nem elehetett számítani még ebben sem. Mondta, ha dolgozni akarok, oldjam meg egyedül, vagy fogadjak bébiszittert.
Teltek az évek és egyszercsak szerelmes lettem. Hirteln jött, és nem álltam ellen a kisértésnek, sőt, inkább én akartam valami elégtételt a sok szenvedésért. De kiderült a dolog és mára én lettem maga az ördög. Azóta nincs becsületem, nem tekint embernek, még a gyerekek előtt is beszól, megszégyenít, mocskolódik.
Pedig már nem szexelek azzal az emberrel. Igaz még elfelejteni se tudom, mert az a fél év nagyon is jó volt. Végre azt kaptam, amit addig soha: törődést, közös gondolatokat, lelkesedést, és nem utolsósorban elég jó szexet is.
Miért olyan nagy bűn ez, ha a fél világ ezt csinálja?
Miért vár tőlem bocsánatkérést, ha sok-sok évig ő sem kért tőlem, ha szavakkal bántott vagy ha elhanyagolt minket?
Én megszereztem magamnak a boldogságot és kész!
Nem akarom magam bűnösnek érezni! Csak azt tettem, amit a szívem diktált és kész.
Várom válaszát.
...-né

Kedves ...-né!
Együttérzek magával, mert nagyon nehéz helyzetben van. Sok éven keresztül élt egy olyan házasságban, ami nem működött demokratikus módon, a férje nem vette ki a részét a gyereknevelésből és a háztartási munkából sem. Nem támogatta önt abban, hogy dolgozzon a házon kívül és pénzt kereshessen.

Ez a történet nekem a hatalomról szól.
Hiszen amikor megszabhatjuk valakinek, hogy lehet-e önálló keresete, hogy milyen munkával töltse az életét (és pont a házimunkával, ami nem hoz sok sikerélményt és nagyon monoton is), akkor gyakorlatilag az egész életét tartjuk kontroll alatt.
A történetéből azt látom, maga is ott vágott vissza a férjének, ahol tudta, hogy biztosan "telibetalál" fájdalmat okoz. Hiszen a párunk külső kapcsolata általában nagyon mélyen érint mindannyiunkat, mert a bizonyosságot, a bizalmat, a hűséget veszítjük el, ami ebben a társadalomban a jól működő párkapcsolat fontos alapja.
Nem látom  a történetben azt, ami összetartja mégis az önök házasságát. A férje elhanyagoló és szavakkal bántja. Ön máshol kereste és ideiglenesen meg is találta a boldogságot.
Beszélgettek-e már arról, ki hogyan képzeli a jövőt? Közösen? Külön?
Amennyiben közösen, komoly munka vár magukra. Ahhoz, hogy jobb életük legyen együtt, érdemes végiggondolni, ki mit hiányolt eddig, milyen változásokra van szüksége. Elképzelhető, hogy egy különköltözés-próbaválás segtheti önöket abban, hogy távolabbról,
másik perspektvából tudjanak rálátni a kapcsolatukra. Az is lehet, hogy egy resztoratív beszélgetés, amelyben egy szakember segtségével meghallgatják egymás panaszait és jóvátételi igényeit, szintén segíthetne.
Szakembert azért ajánlunk, hogy ne parttalan vádaskodás legyen ez a beszélgetés, ahol abban versenyeznek, hogy kinek a sérelme a nagyobb, hiszen ez is egy hatalmi játszma lenne.
Remélem talál olyat a felsorolt szempontok, módszerek között, ami segíti a döntésben.
Minden jót kívánnak
a Párkapcsolati Csoport szerkesztői

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.